„ ISTEN EMBERE TÖKÉLETES ÉS MINDEN JÓCSELEKEDETRE KÉSZ LEGYEN.”
(2Tim 3,17)
A MAGYAR MÁLTAI SZERETETSZOLGÁLAT
– a Betegápoló Irgalmasrend, a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége, valamint a hozzátartozók nevében is – fájdalmas szívvel, de Isten akaratában megnyugodva tudatja, hogy
P. KOZMA IMRE OH
áldozópap, irgalmasrendi szerzetes, apostoli protonotárius, címzetes apát,
a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke,
a Magyar Irgalmasrendi Tartomány korábbi delegátusa és a budapesti rendház perjele,
a Szuverén Máltai Lovagrend nagykeresztes tiszteletbeli konventuális káplánja
2024. október 17-én az örökkévalóságba költözött.
Kozma Imre atya lelki üdvéért 2024. november 15-én, pénteken 15 órakor
szentmisét mutatunk be a budapesti Szent István Bazilikában.
Ezt követően helyezzük földi maradványait örök nyugalomra a Bazilika altemplomában.
Szeretettel hívjuk mindazokat, akik Kozma Imre atyát ismerték és tisztelték,
vegyenek részt a gyászmisén, és imádkozzanak lelki üdvéért!
Kérjük a gyászolókat, hogy együttérzésüket mindössze jelenlétükkel fejezzék ki,
a koszorúra, virágra szánt összeggel a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkáját támogassák!
Kérjük, hogy amennyiben számíthatunk a szertartáson való részvételére,
november 13-ig jelezze az alábbi e-mail címen: temetes@maltai.hu.
„Az élet arra való, hogy elajándékozzuk”
Kozma Imre atya 1940. június 4-én Győrzámolyban született. A győri bencés gimnáziumban érettségizett, majd papi szemináriumba jelentkezett. Döntése komoly elkötelezettséget jelentett, hiszen 1958-ban a papi hivatást választó fiatalok biztosan számíthattak arra, hogy az államvédelmi hatóság zaklatni és üldözni fogja őket.
Kozma Imre atyát 1963-ban szentelték pappá. Első állomáshelye Tát-Dorogbányán volt, majd áthelyezték Budapestre. 1968 és 1977 között a Ferenciek terén álló Alkantarai Szent Péter templomban szolgált. Szokatlan hangvételű, szókimondó prédikációi sokakat megszólítottak, a fiatal felnőtteknek tartott konferencia beszédei alatt zsúfolásig megtelt a templom. Kozma Imre atyát ezekben az években számos alkalommal előállították és kihallgatták, hallgatóságának több tagját meghurcolták és kizárták az egyetemről.
Pályafutásának következő állomása a zugligeti Szent Család plébániatemplom volt. Százak által látogatott hittan óráin azt tanította, hogy a kereszténység nem elmélet, hanem gyakorlat, a templom falain kívül a mindennapokban is meg kell élni hitünket. A közösség tagjainak konkrét segítő feladatokat kellett vállalniuk, ekkor alakult ki az az önkéntes hálózat, amely később a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapját adta.
Az 1989-ben megalakult Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnökeként a szegények, idősek, hajléktalan emberek ellátását szervezte meg. A zugligeti templom kertjében megnyitotta az első menekülttábort a Budapesten gyülekező keletnémet családok előtt, ezzel az akkori Európa legnagyobb humanitárius akcióját indította el, melynek során 48 ezer menekültet fogadtak be Magyarországon. A romániai forradalom alatt segélyszállítmányokat juttatott el a szükséget szenvedő településekre, a délszláv háború alatt kórházi osztályokat, bentlakásos intézményeket és nagy számú civil lakosságot menekített át Magyarországra az általa vezetett szervezet. Felhívásaira önkéntesek százai jelentkeztek, közben országszerte megalakultak a Magyar Máltai Szeretetszolgálat helyi csoportjai. Három és fél évtized alatt a Szeretetszolgálat az egyik legnagyobb magyarországi karitatív szervezetté vált, amely szociális, oktatási és egészségügyi ellátásokból is hálózatot épített ki, intézményeiben és önkéntes csoportjaiban naponta átlag 17 ezer emberről gondoskodik.
1997-ben Kozma Imre atya felvételét kérte a Betegápoló Irgalmasrendbe, mely irányítása alatt megerősödött, és kórházaival az egészségügyi ellátás jelentős szereplőjévé vált. Ötvenhét évesen lett szerzetes, a legtöbben ilyenkor már a visszavonulásukat tervezik, ő a keresztény szemléletű orvoslás újraélesztését tűzte célul, és 82 éves koráig vezette a rend hazai szervezetét.
Pályafutása utolsó szakaszában éppolyan energikus volt, mint fiatalon. 2013-ban pappá szentelésének ötvenedik évfordulójára készülve gyalogosan végigjárta papi szolgálatának állomáshelyeit, 73 évesen 140 kilométeres zarándoklatot tett egy szerzetestársa kíséretében.
Életének utolsó betegsége drámai gyorsasággal zajlott, nem hosszantartó betegséget és szenvedést követően, hanem viszonylag váratlanul, békésen, szentségekkel megerősítve távozott.
